Ahogy ígértem elmondok pár dolgot, amik elég elgondolkodtatók.
Az első amivel kezdeném az, hogy hogyan tudott a feleségem elhelyezkedni részmunkaidőben. Ahhoz, hogy a gyerkőcök megkapják az ingyenes állami heti 30 óra óvodai foglalkoztatást, a szülők mindegyikének minimum heti 127 fontot kell legalább keresni.
Ez az én esetemben ugyebár nem volt kérdés hiszen teljes munkaidőben dolgozom de a részmunkaidőnél már számolni kell.
A heti 127 font az napi 25.4 font és ez minimálbérrel számolva 25.4/8.21=3.09 óra szóval minimum napi 3.1 órát kell dolgozni hogy meglegyen a heti 127 font, hogy a kissebbik gyermek megkaphassa a heti 30 óra óvodát ami ugyebár napi 6 óra foglalkozás.
Ez megvalósíthatónak hangzik csak a bökkenő az, hogy először 2 hónap munkaviszonyt kell igazolni a heti minimum 127 fonttal hogy ez meglegyen es addig csak napi 3 órában mehet a gyerek oviba.
A napi 3 óra ovit nem lehet megoldani napi 3.1 óra munka mellett, mert kell idő a gyereket oviba vinni és felvenni, szóval a munkára maradt 2.7 óra. Így viszont nem jár a napi 6 óra ovi mert nincs meg a heti 127 font.
Elég hülye rendszer de itt jön képbe a munkahely nagylelküsége.
Elmondtuk nekik is hogy mi a gond és kézségesen segítettek. Már kezdőként magasabb bérbe sorolták a feleségem hogy meglegyen a heti 127 font (amit természetesen igazolni kellett az állam felé) a napi 2.7 órával is abban a 2 hónapban amig csak 3 órát mehetett a gyerek az oviba.
Mellékelem, hogy mi ugyan felajánlottuk, hogy a 2 hónap után visszafizetjük az extra órabért de a munkahely ragaszkodott hozzá, szeretnének segíteni, szóval nem fogadták el.
Kérdezem én, hogy melyik magyar munkahely lett volna hajlandó többet fizetni, hogy megsegítse a dolgozó problémáját?
Második meglepetés.
Az autóval az utcán parkolunk, mert nincs más lehetőség de ez nem is olyan nagy ügy, viszont egyik éjjel betörték a hátsó ablakot.
Nem vittek el semmit de meg kell csináltatni. Ez nagyjából 250 font. Miután megcsináltattuk, a munkáltató szeretett volna segíteni és felajánlották, hogy kifizetik a javittatást.
Számomra is meglepő volt de ha adják el kell fogadni 🙂
Ismét kérdezem, kinek csinált hasonlót a munkáltatója?
Harmadikként egy szomrúbb dolgot osztanék meg.
Sajnos Januárban a feleségem elvesztette édesanyját és aki tudja milyen nehéz az ilyen helyzet az tudja igazán milyen nehéz ez 2000km-ről.
Természetesen mindent megtettünk, hogy mihamarabb haza jusson (jussunk) a szerettekhez.
Azonnal másnap repülő, szabadság a munkahelyen, kivenni a gyerekeket a suliból, oviból (szülők nélkül nem maradhattak) és nyomás haza.
Nem tudtuk megmondani a munkahelyen sem és az iskolában sem, hogy meddig leszünk el. 2000km-ről nem lehet eljárni dolgozni és visszafutkozni a temetést rendezni.
A tragédia előtt egy nappal jöttünk vissza angliába a karácsonyi 2 hét otthonlétből majd egy nap munka után kaptuk a rossz hírt és másnap már mentünk is vissza.
Nem volt egyszerű. Majd 2 hét volt a temetést elrendezni, szóval legalább egy hónapot voltunk otthon leszámítva az egy napot míg itt voltunk.
Ez mind a gyerekeknek, mind nekünk hosszú kiesés volt, és mivel egy hónap szabadságunk nem volt ezért számítottunk rá, hogy fizetetlen távollét lesz de a munkáltató ismét megértő volt.
Teljes munkabért fizetett mindkettőnknek az egy hónapra.
Megint az a kérdés, hogy melyik magyar munkahely fizet ki egy-egy hónapot a dolgzóknak ilyen esetben?
Lenne mit tanulni még Magyarországnak.
Egy kis ráadás a bank szférából.
Itt angliában nincs számla vezetési díj, nincs költsége a pénz felvételnek (akármennyiszer veszek fel),
sok bank fizet havi 5 fontot (~1600 forint) (éveken keresztül) ha át bankolunk hozzájuk.
Velünk esett meg, hogy egy időpontra azért nem tudtunk elmenni a másik városi bankba mert fél óra kőrözés után sem találtunk parkoló helyet, ezért kárpótlásul 25 font (~10.000 forint) vásárlási utalványt adtak.
Megint csak azt tudom mondani hogy melyik magyar bank csinál ilyeneket?
Gyalázat ami otthon folyik.