• Keresés az oldalon

Anglia41

Majd egy év után ismét odahaza töltöttünk 2 hét szabadságot. (már ideje volt)
A hazafelé út egy rémálom volt. Mint már írtam a lányom nem bírja az utazást. Eddig a buszra gyanakodtam amivel megyünk a lakástól a reptérig, mert elég lágy a rugózása és olyan érzés mintha az ember hajón utazna és azt hittem ez amolyan tengeri betegség érzést kelt benne ami aztán rányomja bélyegét az egész útra.
Ezért most megkértem az egyik munkatársam, hogy vigyen ki minket reggel a reptérre kocsival.
Gondoltam ha nem dülöngéléssel kezdjük a közel 12 órás utazást akkor majd rendben lesz minden. Hát nem így lett.

Ahogy elindultunk a kocsival 10 perc telt el és már hányt is.
Az egy órás autóúton kb. 3-szor. A reptéren ahogy sétáltunk át az ellenőrző kapun ott is 2-szer, pedig nem ültünk semmiben csak sétáltunk.
Odabenn a terminálban még volt egy óránk amíg kiírták a kapuszámot, addig leültünk. Amikor kiírták, elindultunk a kapu felé de nem léptünk 10-nél többet már megint hányt.
A repülőn szintén 2-szer, majd amikor leszálltunk és mentünk át az ellenőrzésen akkor megint.
Ferihegyről busszal mentünk be a metróig kb. fél óra, a buszról már húzta a csíkot leszállás közben.


Na a metrón nem hányt de amint a keletiben felültünk a vonatra már meg is színezte a vonat lépcsőt. Ezt követően még egyszer vagy kétszer hányt a 2 és fél órás vonatúton.

Ez akárhogy is számolom 11-12 hányás 12 óra alatt.

Visszafelé angolba csak 3-szor hányt az utolsó 2 órában. Ez kész megkönnyebbülés volt.
Amíg otthon voltunk egyszer sem hányt pedig autóztunk másfél órát többször is.
Próbáltunk kúpot, tablettát is de mindegyik kijött belőle.
Erre még rá kell jönnünk valahogyan, hogy mit lehetne tenni ellene, mert az utazás így kész rémálom.
Mellékesen a tízen akárhány hányáshoz minimum ugyanannyi zacskó is kell de nekünk nem volt, mert nem számítottunk ennyire. A repcsin kértünk hányózacskót de az is selejtes volt és folyt belőle a lé a lábunkra, kezünkre. A terminálban is a földre ment, mert nem volt nálunk egy sem hiszen a terminálig már mind az ötöt amit vittünk elhasználtuk de a terminálban sem tudott adni senki. Úgyhogy a takarítók majd felnyalják.
Amikor jöttünk visszafelé már 20-30 zsákot halmoztunk fel, hálaisten nem kellett mind.

Első alkalommal volt lehetőségem környezeti körülményeket mérni a repülőn egy galaxy s4-gyel csak úgy információs jelleggel.
-légnyomás a földön 950-1050 hPa, a gépen 750 hPa
-páratartalom a földön 40-75%, a gépen 23%

Amikor leszálltunk Stansted-en a repcsit rossz helyre parkoltatták és várattak minket fél órát a kiszállással, mert nem volt busz ami elvitt volna minket a terminálba.

De mindegy sikeresen megjöttünk és hamarosan csak az otthoni szép emlékek maradnak meg.

Egyik haverom folyton azzal piszkál hogy említsem meg őt is itt a weblapon.
Nos most üzenem neki, hogy ha majd szakács létére, végre finom hamburgert tálal fel akkor elgondolkodom rajt 🙂

Bookmark the permalink.

Comments are closed.