A testvérem február végével nem tudott elköltözni. Az ügynökség ugyan azt mondta, hogy nem lesz semmi gond (figyelembe véve a testvérem anyagi és egyéb hátterét), de a landlord végül azt mondta nem hajlandó odaadni a lakást. Így hivatalosan elvesztette volna az ügynökség adminisztrációs díját a 200 fontot, de végezetül azt mondták, hogy csak 50 fontot fognak le, mert a landlord hibájából volt.
Úgyhogy most kereshet másikat.
A másik dolog ami az elmúlt pár hétben történt, elég kellemetlen volt.
Az angliai egészségügy.
A lányom megbetegedett 40 fokos lázzal és hányással. 48-52 óra után amikor már a hagyományos gyógyszerek sem vitték le a lázát és nem is evett semmit, éppen csak pár kortyot ivott aminek a többsége ki is jött, akkor már úgy gondoltam itt az ideje igénybe venni a kórházat.
Munkából hazaérve este 6 órakor összeszedtük magunkat, taxit hívtam és bementünk a kórházba. A recepción bejelentkeztünk és vártunk, hogy hívjanak minket. Hamarosan hívtak is és megnézte egy nővér. Ő is 40 fokos lázat mért és tovább küldött minket egy privát szobába amíg jön az orvos.
A gondok itt kezdődtek.
Este 8-kor jött egy másik nővér és elkérdezett újra mindent, aztán ő is megvizsgálta. Mikor elment azt mondta az orvos mindjárt jön. Óránként bejött egy nővér ( mindig más ) és újra meg újra elkérdezték mi van a gyerekkel, és minden alkalommal megvizsgálták. A vizsgálat vérnyomásmérésből, lázmérésből és torok nézésből állt. Vizeletmintát kértek egyszer, adtunk is. Éjfél körül ( 4-5 nővér és vizsgálat után ) úgy döntöttek vérvizsgálat is kell, mert a vizelet tiszta volt. Előkészítették mindkét kézfejét és felvittek minket a gyerekosztályra. Ott végre láttunk orvost is, egyből hármat. Kaptunk egy ágyat és az előbb leírtak újra megtörténtek csak nővérek helyett gyerekorvosokkal.
Mindegyik orvos mást mondott. Mivel nem tudták mi a gyerek baja, mindenki mást akart. Hajnali 2-kor úgy döntöttek nem kell benn maradnunk vérvizsgálatra. Az utolsó vizsgálatnál mikor már 10. alkalommal néztek le a torkán az amúgy is rossz állapotban lévő lányomnak, elkapta a hányinger és hármat hányt is de úgy hogy már az orra is vérzett.
Ekkor már szemmel tudtam volna ölni.
Végezetül egy penicillin hatóanyagú köptetőt kapott.
Ezeket a sorokat csak a jó neveltetésemnek köszönhetően tudtam olvashatóan, trágár kifejezések nélkül megírni. Amikor csak visszagondolok rá fel megy bennem a pumpa.
Egy szóval tudom jellemezni az angol egészségügyet, SZAR.
Gondolom azért történnek így a dolgok ( más is ezt mondta ), mert a nővérek is meg az orvosok is a beteg vizsgálata után kapják a fizetésüket. Minél több beteget vizsgálnak meg, annál több a pénzük. Segíteni persze senki sem akar, nehogy valami rosszul történjen, mert akkor az viszi el a balhét.
Tehát csak vizsgálnak de senki nem segít.