Nos, csodálatos módon egy sima e-mail elegendő volt, hogy kijavítsák a nevet a kártyán és persze a hibásat vissza kellett küldeni.
Nem volt ily egyszerű a rossz nevet kijavíttatni a kórházi papírokon, ahol egy másik karaktert írtak el.
Első körben szóltunk a védőnőnek az október 21.-ei találkozón, majd az ultrahangon is szóltunk a recepciósnak és egy nővérnek aki a papírjainkat rendezte, majd végre egy november 25.-én érkezett időpont emlékeztető levélen volt először helyesen a név cirka egy hónap elteltével és 3 figyelmeztetés után.
Az előbbiekből is kiderült, hogy az ultrahang vizsgálat is megvolt 🙂
Az előzetesen egyeztetett levelek alapján a november 17.-ei ultrahangra 11:30-ra kellett menni a kórház Kypros Nicolaides fetal medicine center-be magzati ultrahangra ami így szerepelt a papíron US Obstetric nuchal dating scan.
Meg is érkeztünk időben és leültünk a váróteremben. 3 szkennelő szoba volt. Fél óra várakozás után be is hívtak minket. A doktornő aki a szkennelést csinálta mondta, hogy hamarosan jön az asszisztense aki szintén magyar, úgyhogy ha gondoljuk akkor nyugodtam beszéljünk vele magyarul hiszen a saját anyanyelvünkön bizonyára érthetőbben, tisztábban el tudja mondani ha kérdésünk van.
Nem mintha annyira rossz lenne az angolunk de jó érzés volt, hogy ezt is figyelembe vették.
Meg is érkezett az asszisztens és bizony fura volt mikor magyarul kezdtünk társalogni. Azért próbáltunk minél többet angolul beszélni, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a doktornőt.
A szkennelés alapos volt, kb 45 percet voltunk bent. A doki többször is felkeltette a feleségem az ágyról hogy ugráljon vagy köhögjön, mert a baba nem úgy fordult, hogy mindent lehessen látni.
Szóval elégedett voltam a szkenneléssel.
Közben beszélgettünk az asszisztenssel is aki londonból jár southendbe gyakorlatra, mert még tanul, bár 40 év körülinek látszott.
Arra is kitértünk hogy családosan jött angliába vagy egyedül van, de egyedül van itt, a család pedig magyarban.
A szívverést is mutatták, a végtagokat is, a vér áramlását és természetesen a down kór tüneteinek vizsgálatát is megcsinálták többször és több szögből a lehető legpontosabb eredményért.
Végül megkérdezték, hogy akarjuk-e tudni a gyerek nemét, mire együtt rávágtuk, hogy igen.
Megkeresték a nemi szervét és úgy látszott, hogy fiú lesz de hozzátették, hogy a 13. héten egyáltalán nem biztosak ezek az előrejelzések.
Szóval elégedetten hagytuk el a vizsgálót ami után egy újabb vérvételre kellett várni.
Senki nem mondta, hogy a szkennelés után órákat kell várni a következő vérvételre. Közel 2 órát ültünk már ott mire odamentem a recepcióra, hogy megkérdezzem mégis meddig kell még szenvedi itt. Azt a választ kaptam, hogy maradjunk ott mert bármelyik pillanatban szólíthatnak.
Mondanom sem kell, hogy ennivalót nem vittünk és bizony az indulás előtti reggeli (kb 9 óra) óta eltelt idő miatt már éhesek voltunk délután kettőkor.
Nagy nehezen 10 perccel később hívtak minket egy nővér szobába ahol adatokat egyeztettünk és közölték, hogy a szkennelés eredményét postán kapjuk pár nap alatt. Ha telefonálnak akkor baj van.
Ezután mentünk át egy másik terembe ahol a jobb kézből vettek vért.
14:30 körül hagytuk el az épületet, ami után gyorsan elmentünk enni valamit és mehettünk egyszerre a lányunkat felvenni a suliból 15:20-kor.
A szkennelés eredménye meg is érkezett pár nappal később, ami azt mutatta, hogy az esélye a down kórnak 1 a 2289-hez, ami jónak számít.
Szabadságot kértem erre a napra, bár angliában a munkahelyek fizetett távollétnek tekintik a terhességgel kapcsolatos hiányzást de csak akkor ha pár óráról van szó maximum. Megoldhattam volna pár óra alatt a kilépőmet de akkor rohanás lett volna és mint azt utólag már tudjuk tovább tartott mint terveztük. Szóval jobb volt szabit kérni.