Egy mondat elejéig visszakanyarodnék a lányom angoltudásának kezdetére, amiről már írtam a 7. részben. Pár napja egyik délután beszélgettünk azokról az időkről, amikor a lányom először ment angol óvodába.
Megkérdeztem tőle, emlékszik-e azokra a napokra amikor először ment be angolok közé.
Azt mondta, igen emlékszik.
Kérdeztem tőle, mit érzett akkor amikor egyedül volt és nem értette a többieket.
Azt mondta, mérges volt, hogy nem ért semmit és mérgében gyorsan meg akarta tanulni, hogy értse őket.
Tehát mérgében tanult meg angolul. Ezzel meglepett.
Egy kicsit más.
Azt hiszem még nem említettem, hogy a lányom már egy éve balettozik. Egy éve az iskolájában szórólapokat osztogattak és az egyiken volt balett. Megkérdeztük, szeretne-e balettot tanulni. Sokszor nézi az Angelina balerina mesét és mivel tetszett neki, izgatottan mondott igent a balett tanulásra.
Pár hete kellett vizsgáznia az első évből de még az eredményt nem tudjuk. A balett tanára azt mondta szerinte sikeres volt a vizsga. Hamarosan kiderül.
Ha már vizsgánál tartok akkor megemlíteném a feleségem angol tanulását is.
Ismét sikeres vizsgát tett, ez már az entry 3 szintű volt.
A vizsga után kérdezték tőle, hogy akar-e tovább menni és ő igent mondott. így szeptembertől már a level 1-re fog járni.
A level 3-mas szintű angollal már lehet egyetemen tanulni.
Ismét kért fizetés könnyítést és megint azt mondták, hogy megkapja, úgyhogy ez is ingyen lesz.