Az útlevél megjött augusztus 5-én, szóval 53 napba telt de a 6. hét letelte után minden nap hívtuk az útlevelesek irodáját.
Volt aki segítőkész volt, volt aki bunkó volt de végül csak megjött.
Ahogy megjött a pici angol útlevele, mentünk is haza. Pénteken végeztem a melóval és délután már indultunk is, hogy a 2 hét apasági szabadságom ne vesszen el.
Mielőtt folytatnám az utazás történetét, ide tartozik az autó vásárlás témája is.
Pár évvel ezelőtt említettem az autófenntartást de azóta változtak a körülmények.
Mivel nem tudtuk előre, hogy a pici mikor kapja meg az útlevelet, nem mertük előre megvenni a repjegyeket. A nyári iskolaszünetben a légitársaságok amúgy is felviszik az árakat és így kb 1000 fontba lett volna a fordulónk (440.000 forint).
Autót mindenképpen akartunk a pici miatt, szóval kézenfekvőnek tűnt autóval hazamenni, főleg, hogy a benzin és kompátkelés kiszámolása után a forduló kb 400 fontra jött ki (176.000 forint) ami kevesebb mint a fele a repülőnek.
Az autóvásárlás azért is volt aktuális, mert a magyar biztosításom éveit át tudtam hozni angolba és így a biztosításom is jóval olcsóbb lett. Így már van értelme autót venni. (a biztosítás át hozataláról is írok)
Így hát elkezdtünk autót nézni.
A 3400km-es útra (oda-vissza) nem akartam túl megviselt autót venni, szóval kicsit jobb kondícióban lévőt kerestünk.
Egy H-s Astra-t vettünk kb 2 hónappal indulás előtt. A kalkuláció alapján 2 tank benzin elég haza és 2 tank vissza, továbbá vonatjegy a csalagútra és kompjegy visszafelé.
Kellett még a dartfordi hídra 2 átkelést fizetni de csak online lehet, mert a fizetőkapuk megszűntek, szóval kamera olvassa le a rendszámokat és ellenőrzik, hogy a sofőr fizetett-e az átkelésért.
A gps számítása szerint 17 óra az út de gondoltam nem fogunk tudni haladni megállás nélkül szóval én 24 órát adtam magunknak. Az út 30 óra lett a 2 hónapos újszülöttel. Legalább 2 óránként meg kellett állni 10-20 percekre.
Luxenburgban ki kellett állnunk hajnali 3-kor hogy aludjunk és reggel 6-kor indultunk tova, mert munka után délután 3-kor indultunk neki a túrának és fáradtak voltunk.
Németországtól 38 fok, mert a kocsiban nem volt jó a légkondi.
Odahaza megcsináltattam a légkondit de maximum 27 fok volt visszafelé, így nem mondhatnám hogy szükség volt rá.
Kipihenten indultunk de a német autópályán dugóba kerültünk és órákat vesztettünk, szóval a hajnali 2órás kompátkelést is lekéstük 2 órával.
Vettünk a reggel 6-osra jegyet és a különbözetet kifizettük. Amikor megérkeztünk doverba a komp technikai problémák miatt egy órával később kötött ki.
Dovertől hazáig az 1 óra 30 perces út 2 óra 30 perces lett, mert olyan heves esőzésbe értünk vissza, hogy az amúgy is szar minőségű angol autópályán még lassabban lehetett haladni.
Tehát visszafelé is 30 óra lett az út.
Szerencsére nagyobb gond nélkül tettük meg az utat haza is és vissza is. Az autóban az egyik gyújtótekercs szált el, a két első égő ment ki és hengerfejes lett.(a biztosítós sztorival az autó javításról is szólok)
A telefonon beállított gps jól vizsgázott, egyszer sem vitt félre és a gyerekek is tűrhetően viselték. Tűrhetően, mert a lányom aki amúgy 4-10-szer hányt egy repülős hazaúton most csak 2-szer.