Sógornőm visszautazott pár napja. Az utolsó napokban teljesen fel volt dobva. Azért remélem sikerül neki odahaza.
Tartozom még egy írással.
A 29. részben említettem a lányunk balett vizsgáját, hogy sikeres lett és, hogy díjat kapnak majd.
A díjátadó is megvolt szeptember végén.
Méretes ceremóniát rendeztek, egy hotel auláját bérelték ki erre a célra, színpaddal, fotósokkal, élőzenével.
A balettosoknak be kellett menni dél körül előkészülni, próbálni mi szülők 2 órával később mehettünk.
Körülbelül 100-150 néző gyűlt össze (a belépés nem volt ingyenes).
A lányunk balett tanára minden tanulóját vitte az eseményre, kb 50 tanonc. Korosztályokra bontva mindenki előadott egy kisebb műsort. Természetesen a lányunk is szerepelt több előadásban is. Az egyikben csak az ő korosztályának a 3 legjobbja szerepelt, Ő volt az egyik.
Azt hittem majd a tömeg megijeszti, de nem volt gond.
Amikor a bemutatóknak vége lett a balett tanár név szerint szólított mindenkit a színpadra, hogy átadja az oklevelet a sikeres vizsgáról.
Ezt mindenki megkapta, de az asztalon volt pár nagyobb díj, serleg, trófea.
A legnagyobb trófeából összesen 6 darab volt. A tanár a kisebbektől indult a nagy díjak felé. Amikor már csak a 6 nagy trófea maradt, azt gondoltuk, hogy a lányunk csak az oklevelet kapta és egy medált mellé, de a 2. trófea után megint csak a lányunkat szólította a színpadra.
Nagy csodálkozás volt, hogy a nagy trófeák közül az egyik az övé lett, nem számítottunk erre.
Nem is kell mondanom a büszkeségtől megint dagadt a mellünk 🙂
Kicsit sokáig tartott a ceremónia de megérte.