• Keresés az oldalon

Anglia29

A nemrégiben említett balett vizsgáról szólnék.
Pár hete a balett tanár felhívott minket és közölte, hogy a balett vizsga sikeres volt és így a lányunk mehet a következő osztályba, ráadásul még díjat is kapnak a napokban.
Mondanom sem kell, izgatottan várjuk a díjátadást.

Volt egy másik örömteli esemény az iskola végeztével. Ez azért volt nagyobb dolog számunkra, mert ez nem egy külön “tanfolyam” volt, mint a balett, hanem a rendes angol általános iskola.
Az iskolai év vége felé (kb 2 héttel az évzáró előtt) az osztályfőnök behívott minket, hogy ne mondjuk el a lányunknak de az osztályban Ő lett az év tanulója.
Minden évfolyam végén, minden osztály legjobb tanulója oklevelet kap a teljesítményéért.

Nem is kell ecsetelnem, hogy mekkora büszkeség kapott el minket, mikor az osztályfőnök bejelentette nekünk, hogy az év tanulója lett. Bárhol máshol büszkeség fogott volna el, de így, hogy ezt egy másik ország iskolájában érte el, ráadásul nem is a saját anyanyelvén, különösen óriási.


A következő napokban alig bírtuk magunkban tartani, hogy ne mondjuk el neki, hogy mi fog történni.
Majd az évzárón, amikor minden osztály minden tanulója az aulában volt (még az igazgató is) megkezdődött az átadás.
Minden osztály osztályfőnöke ki ment a színpadra és szólította az osztálya legjobbját, hogy fáradjon ki és vegye át az oklevelet.
A mi lányunk osztályfőnöke is kiment de ekkor a lányunk még mindig nem tudta mi fog történni, majd szólította, hogy menjen ki és vegye át az elismervényt, hiszen Ő lett az év tanulója.
Hatalmas kikerekedett szemekkel nézett körül keresve minket, hogy ez tényleg igaz-e, és mi fülig érő vigyor mellett nem éppen száraz szemekkel bólogattunk, hogy igen ez tényleg Te vagy.

Szóval nagy élmény volt, amit szülőként nagy dolognak él meg az ember, hiszen látja, hogy jó irányba fejlődik az utókor, legalább is egyenlőre.

Bookmark the permalink.

Comments are closed.