Az elsô nagyon fura érzés akkor tört rám, mikor életemben elôször pillantottam meg amerikai földet a repülôrôl 🙂 .
Ahogy sokan emlegetik, az ígéret földjét, a lehetôségek országát, a hollywoodi csillagok hazáját, amit eddig csak filmeken láttunk.
Tampai idô szerint délután 4kor szálltunk le. Felvettük a csomagjainkat és mentünk a bérelt autóért. Ahogy kiértünk a reptér épületébôl a szabad levegôre, megcsapott minket a nagyon meleg és nagyon párás floridai levegô.
Eddig a pontig amerre jártunk mindenhol légkondi volt, meg tudom érteni. Mire a hotelba értünk már sötét volt, nem is mentünk ki körbejárni a környéket, fáradtak is voltunk és az idôeltolódás is megnyomott minket, no meg úgy voltunk vele, hogy kelünk idôben és körbenézünk.
Másnap, vasárnap elmentünk a Lettuce Lake Park mocsárhoz krokodilokat nézni, merthogy floridában annyi vadon élô krokodil és aligátor van, hogy az utakon nem rókák meg ôzek futnak át hanem krokodilok és aligátorok.
(Krokodil figyelmeztető táblat sem látni minden nap)
Miután sikerrel jártunk a mocsárban, visszaültünk a kocsiba, hogy körbeautózzuk a várost.
Elindultunk Clearwater felé. Csodaszép helyeken jártunk, nem gyôztük kapkodni a fejünket egyik ablaktól a másikig. Amelyikünk éppen vezetett az kevesebbet tudott nézelôdni 🙂 .
Szépen, rendezetten és tisztán vannak tartva az utak, a fû bármerre jártunk, mindenhol frissen volt vágva. Sok mexikóit láttunk ilyes “tefus” munkákat csinálni, úgy néz ki az usában ôk a bevándorló segédmunkások.
Amikor odaértünk Clearwaterbe leautóztunk a The Don CeSar hotelig, mert állítólag sehol máshol nem lehet parkolni. Ott leparkoltunk és kimentünk a hotel strandjára a mexikói öböl vizéhez. Csodás fehér homokos tengerpart és langyos víz. Nehéz volt elhinni, hogy hol is vagyunk.
Miután kiélveztük a hely szépségét, visszaindultunk a hotelba, mert követlezô 2 napban munka volt.